:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Tavaszodik
Erdő felől kél a szellő,
a Nagyréten illan át,
hozza nedves fák szökellő
keserédes illatát.
Elment a hó, talán végleg,
foltjaiban sincs jelen,
de nem üzent még a fénynek,
a táj olyan színtelen.
Kertek alján még a köd ül,
de már trágyahant pipál,
ha a nap a felhők mögül
délben reá kandikál.
Feketéllik dús barázda,
az anyaföld jó talaj,
feltúrta azt a parázna
eke vasa még tavaly.
Kapuit a fény kitárja,
s a henyélő ritka ott,
ahol zsíros humusz várja
keblére a friss magot.
(74 szó a szövegben) (335 olvasás)