:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Érmindszenti álmok
Hepehupás határ holt lankái alatt
az Ér árka nevel békát, ebihalat.
Alig moccan a víz sekély, nyálkás habja,
omladozó partját böjti szél harapja.
Álmos parasztporta. Félre esik, messze
a világ zajától, nincs, ki felébressze.
De sámántűz gyulladt hét szilvafa üszkén
pogányvérrel festett kutyabőrre büszkén.
Színes álmok éltek ebben a kis házban,
bár a fala meszelt, s a fedelén nád van.
A nád üregébe dongó hordott mézet,
gyűlt a vadvirágból az édes igézet.
Ott az álmok között az ős Kaján lakott,
aki a Napfényre tárt sok kis ablakot.
De mivel a balsors szűkmarkúan mérte
az égnek aranyát, a mennybe szállt érte.
*
Mint húsevő virág, kelepce a világ,
- Múzsák lakják, no meg csalárd Danaidák -;
akinek szomjára a vágy édes bort ad,
álmatag szívében holnap tán kést forgat…
2015. ápr. 1.
(113 szó a szövegben) (352 olvasás)
