Szilágyi Ferenc Hubart:

Sárkánybosszú

Nevemet nem őrzi márvány,
nemes ércből cifra kereszt,
nincs, aki egy papírsárkány
üdvéért szent könnyet ereszt.

Leányt soha nem raboltam,
de a város blabla szele
porba tepert megcsúfoltan
Szent György gyászos napja fele.

Nem voltam se vad, se szatír,
a bajt főleg nem kerestem,
törött nád és szakadt papír
lett most mégis gyönge testem.

De tán egy új élet vár rám,
s édes bosszú fénye rezeg
láncingemen, hegyes dárdán,
merthogy Szent György lovag leszek!

Jövök táltos lovam hátán,
szélhámosok, vén zsiványok,
és megkötött szüzek láttán
sárkányhévvel tüzet hányok.