:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Együtt
Engem dicsértél, engem szidtál,
jobban féltettél álmaidnál,
s itt álltál mindig énmellettem,
akkor is, mikor kételkedtem.
Áldozatot is hoztál értem,
pedig az útról le-letértem.
Merítve jóból, száz örömből,
feledtük, ha a tál csörömpöl.
Bölcsességeim néha untad,
de megőrizted tavaszunkat;
s tudom, hogy lesz még indián nyár,
kékebb égbolt az enciánnál.
Együtt megyünk az érett őszbe
szép nyarainkból lekvárt főzve.
De hogyha tőlem messze mennél,
no, akkor lenne hirtelen tél.
(56 szó a szövegben) (277 olvasás)