Utazás térben és időben
Szilágyi Ferenc Hubart:
Utazás térben és időben
Messzi Múltból jöttem sok, sok ezer éve,
táltos tüzek lángján edződött a testem,
sokáig zörgettem, s nyílt a Jelen réve,
s én az új világba ajtóstul beestem.
Mégsem érzem magam otthon itt e létben,
mert nekem is sajog a mások fájdalma,
az emberszív fölött a Bűn trónol éppen,
s azt mondják, mindennek az oka egy alma.
El innen, el ebből a rabló világból,
ahol a gazoknak reflektorok égnek,
a senki fiának csak mécses világol,
pislákoló üszke a nagy fényességnek!
Apró huncutságok jutalma vélt öröm,
s a jámbor halandó eljut az ördögig.
Én egy sötét éjjel bilincsem széttöröm,
akkor is, ha maga, Lucifer őrködik.
Nem ődöngök többé már keresztbe, kasba,
levetem a bűnöm, s könnyű lesz a testem,
kegyelmet remélve szállok a magasba,
Szent Péter kapuján bekopogok resten.
Áthat ott a béke. Szűzi tisztaságban
angyalok ajkáról messze száll az ének,
hogy csakis egyetlen igaz mennyország van,
a dús Dáriusznak, s a szegénylegénynek.
A Nagy Bíró előtt nincsen külön törvény,
nincsen hamis tanú, lefizetett ügyvéd,
a susnyásban kúszót elnyeli az örvény,
s a Rend az ökölnek leveri a bütykét.
A szűrét kiteszik minden hízelgőnek,
nem lesz ott kártyajós, csalárd asztrológus,
kéjencek rózsaszín álmokat nem szőnek,
nem szólít le buzi: Gyere, cuncimókus!
A férfi férfi lesz, s a nő marad nőnek,
nincs többé erőszak, gyötrő gond, félelem,
ott nincs széle, hossza a térnek, időnek,
csak csillagfény terem a boldog éteren.
|
|