Cím: Áramszünet
Szerző: szilfer - Szilágyi Ferenc
(01-15-2017 @ 04:48 pm)
:
Szilágyi Ferenc Hubart:
Áramszünet
Az égő fent hunyorgott, majd villant –
alkonyatkor vették el a villanyt.
Bámulok, a szememet meresztem,
mint pléhkrisztus az ócska kereszten.
De már lépek, kezem a kilincsen,
gyufát hozok, no de gyertya nincsen.
Fény nélkül az ember olyan kába,
Elemet sem vettem a lámpába.
Ez a helyzet senkinek se tetszik,
zsörtölődik kedvesem, s lefekszik.
Mellébújok, mert mit is tehetnék,
meghittebbek kettesben az esték.
Az utcára leszáll az éj vakon,
csak a hold les be a nagy ablakon.
Sűrű a csend s a gond vibrál benne,
elaludni túl korai lenne.
Halk ritmust hint a nagy falióra,
de most mintha kihagyna egy szóra.
– Ez áll! – szólok, s feleségem kérdi:
– Forduljak meg? – no, ezt félreérti!
– Fordulj, hogyha akarsz, édes kincsem,
fel is kelhetsz, ha más dolgod nincsen!
Eleven vagy, illik ez a szó rád,
légy oly kedves, húzd fel azt az órát!
(158 szó a szövegben) (199 olvasás) 
|
