Csillagparádé
Szilágyi Ferenc Hubart:
Csillagparádé
Októberi hűvös esten
fénylenek a csillagok.
Ott fenn ismerőst kerestem,
és több is szólt: Itt vagyok!
A Nagy Göncöl hosszú rúdja
épp a Holdra mutatott,
a kátyúsra – Isten tudja,
miért keres utat ott?
Amaz vörös lázban égve
bámulta a vidéket,
a Fiastyúk fedezékbe
terelte a csibéket.
A Nyilas nagy égi vadász,
nyila hegyes, szeme tűz,
vadat nem űz, halkan danáz,
csendben figyeli a Szűz.
A Vízöntő amforából
önti már a friss vizet,
elfáradt – a forrás távol –,
s aki szomjas, tán fizet.
Az Oroszlán heverészik,
mint aki már jóllakott,
az Ikrek tág szemmel nézik,
becserkészi a Bakot?
Csendben tátognak a Halak,
a Rák víz felé tolat;
a Skorpió fura alak,
a Mérleg egy gondolat.
Haza tart a Bika s a Kos,
minden csillag csomagol,
aludni tér, aki okos,
alom várja, hű akol.
A fakuló nagy képrámán
már a vásznat tépi szét
szeánszához a Nap-sámán,
és tart pogány tűzmisét.
|
|