Tűz a hegyen
A tűz,
idebenn,
s ott, fenn a hegyen
a megismerhetetlen,
a kimondhatatlan,
a felfoghatatlan,
szívszorítóan káprázatos,
szívsajdítóan tündökletes,
áttetszőségében
végtelen és végleges,
védtelen és végletes,
oda tartok,
hívnálak,
de nem jöhetsz
velem,
te is odatartasz
csendes ösvényeden,
mind oda tartunk,
és nem lesz jutalmunk,
csak maga az út,
az úton minden
kavics, virág,
fájdalom és szerelem,
s majd a tűz,
mi melegít,
velem vagy
nélkülem,
testvéreim, a fák
feszülnek
majd a szívemen,
a fény,
s Te is,
majd akkor,
de most nem
jöhetsz velem,
néha összesajdul szívünk,
s a hangom is elér
talán,
öljük egymást,
vagy ölelkezünk,
s majd egyszer
megérkezünk,
a hegyre fel.
|
|