Veremben-kuporgó
Időm mennyi,
nem tudhatom
hány életem,
hány halálom,
az eget kémlelem,
van-e még kegyelem,
táltos égen,
bíbor réten,
madárságom-sorsom
elég legyen nekem,
a tűz szent idebent
akárhány is vétkem,
megtört szennyes
fénykenyér
mindennapi étkem,
nem tudom
mi célja velem
a végtelennek,
mindent odaadnék
hogy jól szerethessek,
mert nem tudok,
jaj
nem tudok szeretni,
és szeretve lenni,
csak magamat szórtam
szerteszét a földre,
testemen tapostak
torzszülött angyalok,
aranyzablás mének,
szívemből ágaztak
rothadó gyökerek,
tündöklő gyökerek,
eleven-híd, feszülök
folyóitok felett
farkasszemet
nézhetnék
bár Tiveletek,
szembeszegeződnék
jaj
a rettenettel,
jaj
a szeretettel,
iszonytató-iszony
minden gyönyör,
szépség,
életeken átívelek,
életeden átívelek,
de a sajátomon
jaj,
a legnehezebb,
itt vagyok
még
lélegzem,
ostobán
kuporgok
zuhatag- vermemben,
testben-elevenben,
testben-idegenben
magam magányában,
magam fogságában
vacogva
álmodom,
LÁTOM-ásom
sírom,
reményem hatalom
jaj,
tudni akarom
akkor is
a Mindent!
|
|