és Francesca dalra fakadt
(kérded, hogy esett…)
azt suttogták
nem habostorta
az élet
azt sulykolták
semmi jót
nem remélhet
de ő csak
fülelt szimatolt
tágra nyílt
szemmel
kereste
hogyan is
játszhat
a tűzzel
közönyt
szenvedést látott
s boldogtalanságot
ekkor fedezte
fel azt a
Másik Világot
a Szó a Fény
mámoros ízét
hová téren-időn túl
titkos hidak
vezetnek
s felvillanthatják
mágikus arcát
a Végtelennek
azt suttogták
muszáj valamire
vinned
azt sulykolták
a művészek
éhenvesznek
de ő csakazértis
átszűrte szívén
a szivárvány
világot
vérébe felszívott
ezer elomló
arany illatot
földbe-égbe
olvadva
nappal kelt
holddal hált
Mindenségbe
simult
tudta szavai
semmibe
hullnak
mégis
varázsos dalra
fakadt
szemébe
rikoltott
a halálnak
nincs hatalmad
fölöttem!
(kérdezted, hát
így esett…)
|
|