:
levél se rezdül
hallod testvér
ezt a dús semmit
ezt a halálosat
ez nem áhítat
árnyak lebbennek
hát mi hívtuk őket
mégis ijesztenek
ünnepnek
nyoma sincs
csak dermesztő
halálos csend
varjak
karcos kattogása
szaggatja
miszlikbe hullva
nyögve a semmi
térde alatt
fuldoklik
a szürke táj
a vacogó lélek
levél se rezdül
a szél is bénult
álomban
halottaink árnyai
aléltan lebegnek
nyugodni vágynak
krizantémaink
s gyertyáink
vissza nem
hozzák őket
csak zilált
szívünknek
adnak enyhet
hagyjuk őket
testvér
hagyjuk őket
visszaolvadni
a Fénybe
ahová tartoznak
angyalaikkal
hadd
táncoljanak
s éljünk
mi éljünk
amíg lehet
s emlékeinkben
ők elevenek
legyenek!
(56 szó a szövegben) (377 olvasás)
