ha majd
(mint ama
iszkázi
szivárványra-
feszülő
jég alatt alvó
másik szívvel
tündérkedő
költőkirály)
végleg elmegyek
ki rikolt
fületekbe
ki festi le
karcos fénylő
szavakkal
a megélt s remélt
csodákat
ki dadogja a
megfoghatatlant
sugaras
fény-nyilakat
ki fogadja
lelkébe ölébe
ki hív a Végtelen
örvényébe
ki igézi
sóvár szívetek?
