:
Két éjszaka s egy nap
jutott
ránkzuhantak a
csillagok
sírtunk, mint az
angyalok
sírásból támadt
Végtelen
imádságos-sajgó
szerelem
szívünk-szétszaggató
gyötrelem
tündöklő-kegyetlen
kegyelem
bolyongtunk ott
a zöld hídon
aranyban fürdő
partokon
hűvös-ezüst
hajnalokon
s öleltük egymást
végtelen
kapaszkodtunk a Mostba
szüntelen
pár pillanatra
megfogant a Teljesség
káprázata
az igéző Boldogság
maga
zokogtunk, jaj, ne, jaj,
ne még
ne tűnjön el a
Mindenség
de ím, két éj s egy nap
jutott
ránkzuhantak a
csillagok
megízleltük hát a
Végtelent
egymás lelkét, tüzét,
s Istent
idelent és Odafent
s szívünk hagytuk a zöld
hídon
aranyló, hűvös
partokon.
(69 szó a szövegben) (327 olvasás)