:
az Utazó
fakérgekkel
borította testét
erős platánná
változott
gyökereit
égbe eresztette
az angyallal
így találkozott
s lett halhatatlanná
lelkéből lelkébe
izzó aranyszál
feszült
de ím a földön:
F utcában
a füstös fővárosban
párkányon
ül egy madár
(asszony s angyal
volt az árva
s madárszárnyai
ím kinőttek)
ablakán benéz
tükrében látja
magamagát
mögötte
az Utazót
s földi asszonyát
az ágyon
vállán piheg
s ő keservben-kínban
odakint zokog:
elszállok édesem
a messze szélbe
a tágas Végtelenbe
oldódni szélbe-fénybe
Isten Veled!
(53 szó a szövegben) (207 olvasás)
