:
Ős-Magunkat
Egy-Bennünket
szétszaggattak
széjjeltéptek
ím, Egy-Másra
rátaláltunk
Végtelenné
átolvadtunk
de, jaj
Földön
nincsen terünk
hogy egymás
mellett repüljünk
éljünk, háljunk
égre szálljunk
nem lehet Egy
napunk-ágyunk
hiába éget
a vágyunk
így hát Téged
elengedlek
tán a szívem
nem reped meg
nem szakad meg
lobog-dobog
Ön-mélyéből
erőt merít
égre-földre
szárnyat terít
nem szól
nem kér
nem követel
ha elgyengülsz
lélekkel hívsz
őstüzéből
lángot lobbant
csenddel táplál
etet-itat
észrevétlen
mélyéből ad
Élet-kútból
forrásvizet
Végtelenből
táltostüzet
lélekszállal
szívből szívbe
így élünk
és sosincs vége
s ha én néha
elgyengülök
félek, fájok
sóhajtozok
Tőled kérni
sosem fogok
vállaidra nem
borulok
nem kérlek
hogy vigasztalj meg
nem kérlek
hogy öleljél meg
Ön-mélyemből
Ős-kutamból
majdcsak erőt
meríthetek
mezítlábas
Megváltómtól
kegyelemért
esedezek
s tűzmadárként
minden reggel
rikoltozva
fel-Éledek
míg a világ
s még 3 nap
nem szólítlak
nem kereslek
titkon
mélyen
szerethetlek
(65 szó a szövegben) (385 olvasás)
