két tétova tébláboló tökéletlen angyal csetlett-bottlott szárnyatörve a nagyvilágban szabad s erős a szívük álmodtak fényről, igazról, szépről s ím, a zöld hídon ölelni engedte Őket az Isten szárnyuk feltündökölt s megízlelték az Igaz, a szép a tiszta Fény törékeny ízét egymás mellett a földön nincs helyük repülnek hát határtalan aranyló Végtelenben övék az öröklét
