Bombicz Mónika: hegedű sír

hegedű sír
zokog
mikor remegve
belém-sóhajtottad
az öröklétet
számban kávéd,
csókod vérbíbor íze
hajamban simításod
ölemben
örök lüktetésed
a lelkem
otthagytam újra
itt téblábolok
a Tisza-parton
s Dunában dermedek
hiányod
sejtekre hasogat
mint-ha
leszaggatták volna
kezemet-lábamat
szívemben tőr
hát újra
két nap jutott
pár pillanat
mintha Végtelen
mind-Egy
hegedű sír
zokog
mikor remegve
belém-sóhajtottad
az öröklétet
számban kávéd,
csókod vérbíbor íze
hajamban simításod
ölemben
örök lüktetésed
a lelkem
otthagytam újra
külön s Egy-ben
érthetetlen
parttalan
tűzvirágzó
szertelen
Szerelemben