mélységeink
ujjaid már
leheletnyit
ha érintenek
tenyeredbe
ha csókolok
tenyered
ha arcomra borítod
testem rejtett
pontjait csókolod
anyagból
lánglélekké olvadok
nászunk esszenciája
vad varázsital
elhajlítja a Lét rácsait
mákonyos mátrixban
lebegünk
madárságom
csak Veled élhetem
Teljességem
csak Veled érezhetem
mélybe emelkedünk
magasba zuhanunk
mélységeim
rejtett rendszerében
csak te tudhatod az Utat
Mélységeimben magasodj
Magasságaimban mélyülj
édesem Mindenem
lelkem elszakított fele
bárhol bárhogy bárkivel
tudd, nincs halál
Odaát várlak
köztes Világok
bukdácsoló hajszolt
angyalai vagyunk
sem halál sem élet
nem fog rajtunk
sebzett szívünk otthona
csupán a Végtelen
sajgó spiráljai lehetnek
|
|