csillagkeréken re(p)kedek
végtelen csillagszekerek
földek folyók egek
sok szálon fut-ó-
tűzként terjedek
(haragra már nem lobbanok)
((vagy nem gerjedek?))
emberek hullnak csillagok halnak
utazók vad útjait kémlelem
Isten legyen velünk velem
gyémánt Tejúton imbolygok
Szív-szakadék szélén
lábam lógatom
csillagkeréken re(p)ked
vacog bennem a lélek
ama árnyékos Völgyben
ha leszek
sikítom: nem félek
sebesen zuhog a vérem
de én erős Szívvel ragyogok
hajammal ujjammal elérem
az áldott Napot
futótűzként terjedek
addig szállok szilajon
míg utolsót dobban
bennem a Lélek
a halál szemébe nevetek
én élek örökké élek
örökké szeretek!
|
|