Egy szerelem vége

félszavakból értjük egymást,
de körülleng minket a kimondatlan vég:
fekete fellegként ölel és fojtogat,
várja, lesi, kutatja a rést.
a legkisebbet is megleli, s lelkedbe
szivárog, mint lassan ölő arzén
úgy irtja ki belőled a legszebb érzést.
Kiszárítja, hirtelen öli meg
szerelmünk rózsáját. Nekem a torkom
marcangolja, nem ad szavakat,
csak könnyek és fájdalom marad;
s amikor elmegy, hátrahagy
egymásnak két idegent,
akik gyorsan hátat fordítnak.

az egyik sokáig siratja a múlt gyönyörét,
várja vissza egyetlen szerelmét.
a másik feled hamar, vissza nem néz,
fáj-e neki,ki tudja, keresi-e még?

2011-08-09