Árnyjáték a tavon
Árnyjáték a tavon
Csendben ülünk egymás mellett, nézzük a tavat, mindkettőnket elvarázsol két fodrozódó árnyalak.
Az egyik egy nő, arcát csókra tartja, a másik kedvesét pajkosan vonja karjába. Akár egy szürreálomban.
Kéz a kézben pihenünk a padon. Fejem a vállad gödriben. Szeretem így ezt: összefonódva veled, hangtalan, nesztelen.
Évek óta így: szívünk egy ritmusra ver, S nézzük büszkén, vénen, szerelmesen, ahogy ifjú árnyékaink szeretkeznek a vízen.
2011-10-30
|
|