A hamutálban már rég kialudt a cigarettám. Azelőtt gyújtottam, hogy ledobtad sötétkék ruhád a kanapé előtt állva. Kecsesen, elém somfordáltál és éhes vadmacska módjára befészkelted magad az ölembe. Nem is érdekelt már a bagó, Te magad töltötted ki a gondolataim, s minden érzékem. (nem is rövid ideig...)
