Magadba iszol

Szélfútta hajam ujjad köré csavarod,
mintha mindig is ezt játszottad
volna; víz csöpög belőle, de te csak
húzod: nem számít milyen, csak gyere már
közelebb, érj ide, had zárjalak
karomba végre, egy napig nem láttalak...

Hátulról ölelsz, míg az edényekkel
babrálok. Ajkad nyakamon érzem,
tudom a sampon illatát lélegzed
be épp, levendula, a kedvenced.
"Hiányoztál"-súgod a vízcsobogásba...

Kezem után kutatsz álmodban.
Nem engedsz még egy pillanatra sem,
most hogy visszajöttem, magadnak
akarsz minden percben, nem tudsz betelni
velem. Illat, kép, hang vagyok, magadba iszol...

22-01-2014