Újra kitéptem egy emlék-szalagot,
Szürkülő tested vászon-homályából,
Hogy áldozzon gondolataim oltárán.
Érzékeim színes filmjét kivetítik
A tűnő hónapok, őszülő fejem
Emlék-villanásaiban.

Újra itt érzem Veled a tegnapot,
Arcod redőiből sugárzó fénycsíkokkal,
Ujjaid helyét kihűlt testemen,
Visszatért melegét áldott sóhajoknak,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.

Újra értem a változó holnapot,
Selyem-csókok rezzenő kíséretében,
Karomat nyújtani a jövő távlatában,
S megérinteni a magány határát,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.