Nem azt szeretném elmesélni, milyen a piac a vásárló szemével. Azt mindenki tudja.
Az eladói oldal, az más. Vannak a céltudatos vásárlók. Ők azt hiszik tudják mit akarnak. Mégis befolyásolhatóak.
Vannak, akik tanácstalanul indulnak bevásárló körútra. Velük könnyebb dolguk van az eladóknak. Bármire rá lehet őket venni, illetve bármit meg lehet velük vetetni.

20 éven keresztül álltam az asztal másik oldalán. Palántát termesztettünk. Eladtuk. Ha nem, megették a tyúkok. Legalább paprikás tojást tojtak.
Na de maradjunk a témánál.
Reggel korán érkezünk a piacra. Foglalt asztalunk van. Ha nem, verekedés a szabad helyért.
Kapunyitáskor megindul a tömeg. Mindenki rohan. Még az is, aki egyébként alig tud járni. Most fut, mintha az életéért futna. Nagy csaták. Biciklidobálás, áruszórás.　
Szortíroznak!
- Ez az enyém, marad! Ez a tiéd, repül!
Fél óra alatt lenyugodnak a kedélyek. Mindenki a saját áruját rendezgeti. Természetesen a másik elé is. Tereprendezés. Összemordulás.
Végre feltűnik az első áldozat.
Az árusok ugrásra készen állnak. Vajon ki csap le először szerencsétlen kuncsaftra?
Közeledik. Szúrós szemek kísérik. Megérkezik. Szegény. Ő még nem tudja. Majd rájön.
Csak kapkodja a fejét. Álmosan nézelődik. Talán még alszik is.
Rászólnak. Mit szólnak?! Kiabálnak.
- Jó reggelt kedves uram!
- Tessék aranyos!
- Mit parancsol fiatalember? - Csak mellékesen jegyzem meg, lehet talán 80 éves az ifjonc.
Nem tud ellenállni a szíves invitálásnak. Odalép az egyik kofához. Nagy kofa. Jól kifogta az öreg.
- Tessék! Mit adhatok? Vannak erős paprika és paradicsom palántáim. Nagyon szép, egészséges, életerős növények.　
Persze! Életerős hernyók rágják a leveleit. A vevő ezt nem tudja. Én láttam.
- Én fehér édes paprika palántát szeretnék. - szólal meg a bácsika.
Az asszony kikap egy marékkal az előbb még erős paprikaként publikált növényből.
- Ó! Hát ez az! Félretettem valakinek, de nem jött érte. Odaadom magának akciósan húsz forintért, ha elviszi mindet. Olyan 20 szál lehet. - Hozzáteszem, előtte tizenöt forintért árulta szálját.
- Nekem csak hat darab kellene, annyi helyem van.
- Vigye csak el, sűrűbben ülteti. Elfér az.
Rábeszélte. Jól járt. Na nem az öreg!
Hat darab helyett lett húsz palánta. Tizenöt forint helyett megkapta 20 forintért akciósan. Felárazás volt, mert hát az első vevő.
Édes paprika helyett erőset kapott.
Először ő fog csuklani tőle, utána meg akitől vette. A dicsérő szavak hatására.
Volt még egy megbotránkoztató eset. Ugyanaz az elkövető, csak más az időpont!
A mi Rozi nénink - mert így hívják e kedves teremtményt - külföldi illetőségű áldozatokat vonzott magához.
Ők sárgadinnye palántát szerettek volna.
A mi kedves kolléganőnk, hogy megmutassa milyen is a magyarok becsülete, csomagolt is nekik gyorsan. Véletlenül sem sárgadinnyét, hanem paradicsom palántát.
Megegyeztek az árban, és a gyanútlan vevő megelégedve suhant el szerzeményével.
Ha termésre fordul a növényke, áhítattal fogja csodálni a szép, magyar paradicsom formájú és ízű sárgadinnyét. Gondolom az egész világban hírét viszik majd a mi híres gyümölcsünknek. Lehet ezután inkább hírhedtek leszünk.

Azért nem mindenki ilyen. A legtöbben becsületesek vagyunk. Természetesen én is közéjük tartozom. Nem szeretek csuklani. Anyukám sem.
Nem fényezem magam. Ez tény. Rengeteg visszajáró vásárlóm van. Ők már tudják. Először az eladó mondja el, mivel tud szolgálni, azután jöhetnek az igények.
Gondosan csomagolom a palántákat. Két-három szálat pluszban rárakok mindegyikre. Viccesen megjegyzem, hogy azt a lótetűknek csomagoltam, mert hát azoknak is kell valamit enni. Ezzel nagy sikerem van. Minden fajta külön-külön zacskóban. Kérésre ráírom, melyik, milyen. Számolok. A végösszegből is engedek kicsit. Ezt elmondom a vevőnek. Örül. Így kell megtartani. Jövőre is hozzám jön! Sőt! 20 éve nálam vásárol.　
- Maradjunk továbbra is kapcsolatban. - teszem hozzá, mikor elköszönök.
Lassan vége a palántaszezonnak. Érik az eper. Ennél is felmerülnek érdekes kérdések.
Egy magát okosnak tartó kifent-kikent úri hölgy ezt a kérdést tette fel nekem:
- Mondja kedveském! Hogy kell az epret kimagozni?
- Szemöldök csipesszel! - vágtam rá komolyan.
- Úristen! Akkor még azt is vennem kell! - esett gondolkodóba a hölgy.
Ezzel a frappáns válasszal felejthetetlen lettem az eladók szemében. Azóta is emlegetik.

Mára már én is vásárló lettem. Kész paprikát és paradicsomot veszek. Ezzel legalább nem tudnak becsapni.
Az eper is jó maggal együtt, nem veszek hozzá csipeszt.