Eljön a nap, mikor már nem leszek!

Az élet megy tovább, sajnálom, de már nem veled!

Tán elveszett idő, tán újra egy lecke,

A napok telnek, s te nem vagy már szeretve!

Tiéd volt mindenem, a nappalom, az éjjelem,

Te csak játszottál, már fájt a szerelem.

Egyre fogy a mosoly, könny gyűlik szememen,

Újra vérzik egy seb, porrá tört szívemen.

Lehet, hogy álom, nem volt más csak képzelet,

Hogy te velem voltál, s foghattam kezedet.

Felszállt a szürke köd, s lám minden világos,

Csak magadat szereted, hát éld tovább világod!