nézem kis szobám falát,
bennem egy mozdony robog,
testem követi zaját,
átizzik minden csontom,
csak a magány, így dohog,
szívemben halk tűz lobog,
lehetnék boldog talán,
bent őrülten így dobol,
nincs több vad, vagány, talány,
lelkem gyermekként zokog...