:
Balaton! Talán majd holnap…
Ég és föld között
- valahol távolban -
ősvized vágyam
álomba ringatja.
Partodon állok,
aranyhíd hívogat,
habodba mártom
lüktető bokámat.
Lágy szellő játszik,
cirógat orcámon,
borzongok, csábít
hűs selyemhullámod.
Talpamhoz simul
süppedő homokod,
puha lágy nyomom
meztelen, elmosod.
Beléd oldódom,
lúdbőrzöm reszketve,
félek megfojtod
vágyódó lelkemet.
Legyőztél, Csalfa,
nem bízom magamban!
Ősméhed elnyelt,
zuhantam fulladva.
Győztél rossz álom,
létemért kapkodtam...
Talán majd holnap
legyőzlek… Majd holnap…
2013. január 22.
(45 szó a szövegben) (644 olvasás)
