Estefelé
Estefelé
Ujjaim őszülő halántékomon motoznak
koponyámba zárt kusza gondolataim között.
Kerti padomnak kopott fája reccsen alattam,
meg-megrezzen a zöldülő lomb a fejem fölött.
A lelassult estidő lapos fényei között
apró muslicák bódultan kusza táncot járnak.
Összeroppanok a belém süllyedő időtől
megvalósulatlan vágyálmaim fájdalmában.
Keserű az íz a számban… Minek is töltöttem?
Nem szegődik mellém a bor barátnak estére.
Hogy is tenné? Hiszen sokszor öntelten ellöktem.
Joggal érezteti vélem a keserűséget.
Egyre jobban megnyúló időm lankás hulláma
néma csönddé fékezi unalmas létezésem.
Miért vagyok ily elhagyatott, magányos pára?
Hisz körülöttem lélegzik minden teremtésem.
2013. május 21.
|
|