Rozsdás falevélszív
Rozsdás falevélszív
Felidézem, megidézem fénylényed.
Hol lehetsz? Feledtem édes arcod,
fájó homályba vész mézes hangod,
idő ködén át nem lelem fényképed.
Eltemettelek mélyen a semmibe,
belefeledtelek múltrészembe.
Megremegtem, ha felidéztelek,
mélybe hullott rozsdásfalevél szíved.
Rozsdás falevélszíved mélybehullott,
míg rekedt hangom némán elcsuklott.
Felidéztem édes arcod: csillagfény.
Tudlak-e majd elfeledni valaha?
Merlek-e elengedni egyszer majd
kezemből hulló rozsdás falevél?
2013. január 31.
|
|