Keresztapámnak
Keresztapámnak
Tappogva, magam mögött hagyva forró nyomokat
apró lábujjaim közt a szétfolyó homokban,
gyermekkorom felhőtlen gondjainak súlytalan
súlyával vállaimon, az utcákon szaladtam.
Az idő áll egyhelyben. Hová futsz kisgyermek?
Nincs halál, elmúlás, hisz boldogan létezel.
Az opálos pohár apró pimpóin vidulva
bicegett a rozsdálló-zöld, vénséges diófa
óvatos, ölelő lombja alatt a kancsóval
- benne murci -, piruló arcán széles mosolya.
„Hozz még bort, keresztfiam! Igyunk az életre!
Az idő áll egyhelyben. Csak ettől létezem!”
Kínban mélyülő ágysírod hófehér huzatán
kábult, tudattalan léted utolsó sóhaját
könnyes szemembe zárva két kis angyal kísérte
- megszürkült testedből - Isten végtelen szívébe.
Áll az időd egyhelyben, nem kell már bicegned.
Nincs halál, csak elmúlás, boldogan létezel.
2013. november 7.
|
|