rozsdás holt avar zizeg
közeleg a jeges álom
reszkető kézzel simít
végig az őszülő tájon
bánatom szürke sara
meggyötört talpamra ragadt
ólomsúlyok vállamon
egyre csak vonszolom magam
homlokom lomhán lüktet
pilleszárny libben a légben
ölelésed oldja fel
mellkasomba szorult félszem
