Rozsda rágta lombok közt bujkáló
álmatag fények
rezdületlen árnyak
csupasz bokrok közt langyos szellő
cinkos emlékek
ej! keserédes vágyak
avarpaplanba bújt
didergő nyári élmények
eltévedt őszi pillék
szürke ködbe fulladt álom
a semmi emléke
már az enyészeté
vizét vesztett patak medre
szunnyadó jövő reménye
a néma jelenben
bosszúsan rúgok bele
egy kupac csörgő levélbe
ej! a Nap még melenget
felszegem fejem kopasz lombok közt
a dac vezérel
baljós árnyék el innen
semmivel telt lélek
az elmúlás végső rezzenése
fagyott sóhaj mi végre?
hempereghetnékem támadt
harmatos mezők zöldjében
öledben újjászületve
2018. november 14.
