Rezdülések VI. Bátyám emlékére
(Bátyám emlékére)
Puha tekinteted a hideg üveg mögül
a kizökkent sors facsarta könnyeket kémleli.
Nem értem én e furcsa világ rendjét,
mely szülőt, gyermeket, testvért gyászba kényszerít.
Szívet mardosó, jeges szél cibálta mélyből
fel-feltörő zokogással bámulom urnádat.
A bölcs Teremtő - mint félbemaradt egészet - elsöpört,
csak szétszórt szilánkok maradtak utánad.
Dunaföldvár, 2021. december 25.
|
|