:
Kiűzetés
Nincs merszem, hogy visszatekintsek,
hisz grafitrajzzá válik az Édenkert!
Önelégült lépteim nyomán
roppan-reccsen a gallyszőnyeg.
Néma a gyermek, dúlva a jászla,
illatos szénája szanaszét hever.
Veszett világnak széttört cserepén
anyja hűlt helyén térdelek.
Homokkal teli a szám, reszketek.
Gyújtóssá aprított feszület előttem.
- Szívemben lángol szenvedésed:
az Ember csak fetreng a fertőben!
Ó, csobogó csermely, puha pázsit,
illatos kenyér, mézédes csókok…
Janus-arcú mondatok ködébe vész az igaz szó.
Akárkik, senkik immár a megmondók.
Pécs, 2021. december 30.
(61 szó a szövegben) (101 olvasás)
