Fullextra.hu

A terepjáró motorja erőlködés nélkül vitte fel a monstrumot az emelkedő tetejére és vezetője az utolsó métereken már lekapcsolta a reflektort, mert el akarta kerülni, hogy láthatóvá váljanak. Fent a hegytetőről be lehetett látni az egész környéket, ide látszott mind a három falu, igaz csak az a rész, ahol működött a közvilágítás. Mind az öt férfi kiszállt az autóból, és ha egy külső szemlélő látta volna őket, akkor egyből szembe tűnt volna még laikusként is, hogy ezek az emberek bizony nagyon össze szokott csapatot alkotnak. A feladat és az időpont már régen ki volt adva, illetve el volt döntve és erre az éjszakai akcióra készültetek már több mint egy éve. Az elmúlt pár évben amióta felmerült az egyesületen belül pár emberben, hogy a jogtalanul meghurcolt Mayer Viktor nevéről és ezzel együtt a Hun Sólymok egykori magyar szabadcsapatról is le kellene mosni azt a gyalázatot, amit a kommunisták rákentek, hát igen, azóta dolgoztak nagyon keményen azon, hogy eljöjjön ez a mai augusztusi éjszaka. Ők már nem azok a nevetséges magyarkodók voltak, akik a Rám szakadéknál feszülő pólóban, dagadt hassal, vágták magukat bele a sárba, hogy aztán még a felállás is majdnem szívinfarktust okozzon. Nem lakkozott körmű, műanyag ribancok alkották a csapat női tagjait sem, akiket valami kalandkeresés vagy csak a baszhatnék sodort az igaz magyarok közé! Valódi harcosok voltak és az is közös volt bennük, hogy mindnyájan kaptak már valahol katonai kiképzést és a magyarság megmentését, akár harc és egyben az életük árán is vállalták! Tudták azt is, hogy amit tenni fognak az polgárháborúba sodorhatja Magyarországot, viszont azt is tudták, hogy nincsenek egyedül, mert ezen az éjszakán majd hetven év után újra éled a magyarság büszke madara a Hun Sólyom! A mai éjszakára mindig emlékezni fognak, mert ezekben a percekben, az országban ugyanígy, még másik húsz helyen csapnak le a sólymok és mérnek csapást a magyarok ellenségeire, akik között lesz cigány, lesz zsidó és lesz közéleti szereplő is. Vége lesz ennek a liberális nyavalygásnak és igenis meneküljön ebből az országból az, aki nem tudd azonosulni Trianon és a Nagy Magyarország eszméivel! Három falu, három ház, és akik ott vannak, azok bizony halálra vannak ítélve. Itt másodlagos szerepet játszik a koruk, nemük vagy bármi, ami alapján azonosíthatóak lennének, egy dolog számít, hogy milyen fajhoz tartoznak, és az számít, hogy minimális kockázatot jelentsen a likvidálásuk. Az öt férfi néma csendben készült, itt már nem volt ok semmilyen beszélgetésre, felszerelésük inkább csak fegyverekre és az éjszakai közlekedést megkönnyítő eszközökre korlátozódott. Még csak izgatottak sem voltak és áradt belőlük az a magabiztosság, amit az évek során megtanultak. Volt közöttük olyan, aki a francia idegenlégió egykori katonája volt, de volt itt kiugrott rendőr és volt békefenntartó is. Egy volt a közös, a cél, hogy leszámoljanak a magyar nép ellenségeivel. Mindannyian tudták, hogy idő van és egy adott jelre belevesztek az éj sötétjébe. Ketten párban mentek és a legtapasztaltabb harcos társuk, aki részt vett a szerb háborúban zsoldosként, ment egyedül, hogy beteljesítse küldetését. Amikor profik veszik át, az amatőrök helyett az irányítást és feladat végrehajtását, megváltozik a hatékonyság is. Ezzel Janicsár is tisztában volt, miközben haladt a kijelölt helyszín irányába. Nem gondolt a másik kettő, párban haladó bajtársára, mert bízott bennük és tudta, hogy végrehajtják a feladatot, ami ki van számukra adva. Miközben gyorsan haladt előre az éjjellátó segítségével, arra gondolt, hogy hányszor kellett már az elmúlt 37 évben így megközelítenie valamilyen objektumot, más érdekeit szolgálva, vállalva akár a halál lehetőségét is. Számára ez inkább vezeklés volt, hogy csatlakozott a Hun Sólymokhoz, mert így talán egy kicsivel 50 év felett tudd valamit adni annak az országnak, amit annak idején cserbenhagyott, még a kommunizmus évei alatt. A mai napig így érzi, hogy cserbenhagyott mindenkit, mert a disszidálásának évei után szülei öngyilkosok lettek, bár a hírek autóbalesetről írtak, ennek ellenére örökké úgy gondolt erre a tragédiára, hogy ez miatta történt. Igen, sok csatát és háborút végigharcolt, állt mindenféle oldalon, de a megnyugvás, a béke önmagával, soha nem adatott meg számára. Eleinte teljesen nevetséges dolognak tartotta azt a hőzöngést, amit a jobboldali politikusoknak nevezett szarcsimbókok előadtak, de valahol és valamikor, megváltozott az egész cirkusznak a megítélése. Egyre több kijelentéssel és jelszóval tudott azonosulni, és egyszer csak ott találta magát a tagtoborzón. Ott pedig felismerték, hogy mekkora kincset találtak és hamar rangot és pozíciót kapott, ami jól esett a névtelen harcosnak. Soha senkinek nem árulta el a valódi nevét és talán ezért ragasztották rá a Janicsár gúnynevet, ami egyáltalán nem zavarta, hiszen nem rendelkezett múlttal és jövővel sem. Igazából már régen nem akart élni, de valahogy nem tudott meghalni sem, és hiába vállalta el a legörültebb küldetéseket, mindig teljesíteni tudta azokat. Most végre volt valami, amiért érdemes küzdeni, harcolni, bár azt, amit most tenni készült, azt mélységesen lenézte, de a fontosságát megértette. Azzal, amit ma elindítanak éjszaka, destabilizálják az országot és akkor pedig már bármerre fordulhat az irány, túl sok helyen csapnak le ahhoz, hogy ezt egy olyan rendőrség, mint ami ebben az országban van ezt a helyzetet kezelni, tudja. Az a félelem és rettegés, ami ráköszönt az országra holnaptól, az bizony tárgyalásra fogja kényszeríteni a politikusokat, mert nem tudhatják, hogy mekkora erő áll velük szemben. Így pedig lesz idő és lehetőség, hogy meghozzák azokat a döntéseket, amelyek az ország felemelkedéséhez kellenek. A gondolatai nem zavarták abban, hogy elérje azt a házat, amiben azok a cigányok laktak, akiket meg kellett ölnie. Stratégiailag ez volt a legjobb helyen, hiszen látszólag nehezen megközelíthető volt és ez is a tervben szerepelt, hogy olyan objektum legyen, és olyan személyek legyenek, akiknek a likvidálása komoly indulatokat és félelmet gerjeszt. Most viszont már nem engedhette meg magának, hogy elkalandozzon a gondolataiban és csak a feladatra összpontosított. Még egyszer ellenőrizte a címet és átlendült a kerítésen. Egy dolog zavarta egyre jobban és ez a csend volt, mert nem hallatszottak azok a megszokott éjszakai zajok, amik annyira jellemzőek egy alvó falura. Tudta, hogy nem a bejutás a nehezebb része az akciónak, hanem utána az akció terület elhagyása, lehetőleg szemtanúk nélkül. A kertben egy kutyát talált, akit hang nélkül ártalmatlanított. Két bejárata volt a háznak és ő hátsó bejáratot választotta, amin bejutni a házba egyszerű volt, mert még zárni sem zárták az ajtót. A házban áporodott szag fogadta, amiben évtizedek étel, ital, dohány és emberi testnedvek egyvelege keveredett össze és egy pillanatra felfordult a gyomra. Arra gondolt, hogy tényleg állatok azok, akiket meg kell ölnie, mert ember nem él így, de még állat sem. A nagyobbik szobában, amit hálószobának használtak, négy ember aludt és kegyes volt hozzájuk, mert álmukban ölte meg őket, így nem kellett szembe nézniük saját halálukkal. Nem érzett sem örömet, sem bánatot, miközben átküldte őket a másik oldalra, gépiesen és gyorsan végzett a két felnőttel és a két gyerekkel. Utána a másik szobába is átment és ott is hasonló hatékonysággal végzett az ott alvó két emberrel. A végén körbejárta a házat, nehogy valaki kimaradjon, esetleg tanút hagyjon maga után, de a ház olyan néma volt, mint a sír. Érzelmek nélkül tette a dolgát, katona volt, aki parancsot hajtott végre. Igaz volt az is, hogy valahol legbelül a gyomra forgott, amikor nőt, vagy gyereket kellett megölnie, de a racionális énje felül tudta írni az ellenérzéseit. Az ilyen típusú bevetéseket úgy kezelte, hogy szükséges rossz és háborúban nincsenek szabályok, csak a cél létezik és azt pedig minden eszközzel el kell érni. Elővette a festékszórót és felírta a falra azt az üzenetet, amit most másik húsz helyen szintén a falra írnak harcostársai „Magyarország a magyaroké!” A ház felgyújtása sem igazán okozott gondot és azt már a falu feletti ligetes részről nézte végig, hogy kezd el égni a tetőszerkezet is. Miközben haladt vissza a kiinduló ponthoz, egyszer sem nézet vissza, mert tisztában volt saját tudásával és annak eredményességével. Arra gondolt, hogy ennek a mai akciónak az eredményeképpen végre szemtől szemben harcolhat majd a magyarság ellenségeivel, mert harc lesz, háború. Fent a dombtetőn már ott volt mind a négy társa, most is némán öltöztek át, rakták el felszereléseiket és csak néha néztek le a hegy tetejéről. Lent a völgyben, most három helyen gonosz, hatalmas lángokkal égett három ház, három faluban. A kiabálás, kétségbeesés hangjai ide már nem szűrődtek fel, de látszott a zseblámpák, fáklyák kétségbeesett cikázása. Az öt férfi némán ült a terepjáróban miközben az autó menekült nyugat felé a hajnal első fényeinél, bele a még sötét éjszakába. Vasárnap volt és augusztus, Magyarország egy új napra virradt…