Rossz a hangulatod? Valaki elhúzta a nótádat, vagy elvette a kedved? Megbántottak? Ne bánkódj, ne ríj, inkább hallgasd a zenét! Bámulatos! Fantasztikusan jó!

Nem kell mást tenned, csak azokra a régi szép időkre gondolni, amikor önfeledten átadtad magad a zene, a tánc élményének, ahogy teljesen a hatása alá kerültél. A tánc öröme semmihez sem fogható. Ha megszólalt a zene az arcok átszellemültek, mosoly, vigyor, jó kedv, kacagás... a lábak, a testek ritmusra rezegtek és minden porcikád azt kívánta, hogy a terem közepére perdülj, kedvenc, összeszokott pároddal fordulj és lejts el egy igazi rock and rollt. Nem volt benned félelem, visszafogottság érzet, semmi, a zene, a tánc izgalmán kívül, akkor, abban a pillanatban, ami a szándékodat szemmel láthatóan kifejezte, hogy táncolni szeretnél, ezt bárki keresztül húzhatta volna. Nem is tették. Hiszen erre vártál, vágytál egy teljes hétig, hogy miután letudtad kötelezettségeidet (suli, munka, egyebek...) ezeken a csak fiataloknak fenntartott szórakozóhelyeken kapcsold ki magad a heti robotból. (Ez nem változott később sem, amikor már gyermeked volt, igaz még csak pici...)

A társas összejövetelek alkalmával találkozhattál legkedvesebb együtteseddel a Ságvári Endre kultúrotthonban szombat- és vasárnaponként fellépő Tremoló együttessel, hmm Csizmadia... a Doki, vagy a KPVDSZ-ben - lehet így hívták - Szevecs együttessel. Közöttük becenevén, "Dundával", az együttes énekesével, aki mellesleg azóta befutott, mint az Apostoll énekese. Micsoda "fej" volt?! Persze akkor ő sem így nézett ki, mint manapság hófehér hosszú szakállal, nagy széles karimájú fehér kalappal a fején. Jó svádájú gyerek volt. Ez a kellék, amit magán hordoz az óta, szörnyű. Az "Odakint búcsúzik a nyár" dalával meghódította az őt egyébként kedvelő nagyközönséget és sok nő szívét - az enyémet is - oly sokszor megdobogtatta. Valahányszor meghallottam ezt a dalt, sokáig ő, és az a nap jutott az eszembe, amikor lejött a színpadról és felkért engem táncolni... Mit mondjak erre? Élmény volt vele a lejtés, "Yesterday"-re összeborulni. Ki nem hagytuk volna ezt pillanatot!...

Ez a korszak is lezárult egyszer. De a világ összes dalai közül, ha meghallom a Rolling Stone együttes valamelyik dalát, vagy a Beatlestől a "Yesterday"-t a mai napig is emlékszem azokra a régi szép időkre, amikor Dunda előadásában hallhattam. És azok a félrehallások? Van rá magyarázat. Olvastam. A "Levelet kaptam lájf...", Spencer Davis: ejtsd magyar... "Kiviszem a lavort..." (Gimme Some Lovin) amikor meghallottuk, szinte őrjöngtünk!

(A sors fintora, hogy a nagy beat- és rocknemzedék jelesei sorra lépik át a hetedik x-et. "Különös belegondolni, de tény: e kiváló zenészek 45-50 éve kezdték fantasztikus sikerekkel szegélyezett pályafutásukat..." A rajongóik nem kevésbé - közöttük jómagam - elhagytuk a hatodik x-et.)
Azt csak neked súgom meg, hogy a fiatalon tartásnak az az egyetlen titka... a nem feledés, azok a régi szép emlékek, a zene, a tánc...

Természetesen a későbbiekben nemegyszer megkaptam az útravalót a kolléganőimtől, amikor a fejemre olvasták bűneimet. Nevezetesen, hogy "Amíg te ott múlattad az időd a táncparketten, szórakoztál, addig mi tanultunk!" Igazuk volt. Bár csak némileg, mert a tanulást én sem hanyagoltam. Erre viszont nekem az volt a véleményem. Nem tudták miből maradtak ki!?... ha kimaradt volna az életemből ennek a korszaknak ezen szépsége és izgalma, ma szegényebb lennék sok-sok magammal hozott élménnyel, fiatal éveim legszebb eseményeivel. Magyarul: "Nem Bántam Meg!"

Manapság? Ugyan kérem. Ha a zenét nem is, de a táncikálást - "ugri-bugrálást" - elfelejthetem. A múltkor is hivatalos voltam egy rendezvényre. El tudtam menni? Hát nem. Nélkülem kellett "lezajlódjon" a nagy esemény. Még egy mezőgépes bulin sem tudok részt venni? - pedig huszonkilenc év ott eltöltött idő után ildomos lett volna. Biztosan nem lettem volna magamra hagyatott, akadt volna - talán - még partnerem is. (Rég volt, tán igaz sem volt, hogy 1968-ban tizennyolc évesen első munkahelyemül őket választottam... vagy ők engem. Mindegy is. A lényegen nem változtat. Sikerült is ott marasztalniuk vagy negyvennégy éves koromig. Nem is tudom mi volt ebben annyira vonzó... Talán a mezőgépes bulik? Vagy azok az ígéretes vacsorák? Mondjuk egy Tettye tál... Azért bevallom, fiatal éveim után szórakozásban ottlétem alatt, és után - egy ideig - sem volt hiányom.)

Csak egy javaslat. Ha készíted a két-, vagy többszemélyes vacsorát - lehet Tettye tál is - bekapcs. a rádió és hallgasd közben a zenét! Bámulatos! Fantasztikusan feldob!!!

http://www.youtube.com/watch?v=129kuDCQtHs