Játék a szavakkal... Egy szó, mint száz, öt szó, más semmi...

A történethez szorosan tartozik egy kis visszatekintés, részlet a múltból:

"...A Fekete Gyémánt pár évvel később elmesélte, hogy ő már a negyedik menetben érezte, hogy Jeffries, a „kivénhedt csatahajó süllyedni kezd”, miután bevitt ellenfelének egy balfelütést, ami valósággal kővé dermesztette a Kazánkovács arcberendezését..."

***

Mint utóbb megtudták minderre azért kerülhetett sor, azért veszítette el a mérkőzést, mert időközben megváltozott a családi állapota. Már nem táncolta körbe, mint korábban tette, a kedves felesége. Kedvelt csemegéjét: - "libanyakat fürjtojással töltve" - sem volt hajlandó elkészíteni számára, miután egy olyan pillanatában nem tett a kedvére...

Ezek után az asszony mint egy merénylet sorozatot követett el ellene. Bosszúja nem volt elég. Teleszórta a szobáját illatosabbnál illatosabb virágokkal, köztük a liliommal és mint köztudott ennek erős, bódító illata hosszú ideig belélegezve nem tett jót amúgy is leáldozóban lévő "tehetségének". Letört tőle, mint a bili füle. Elvette végképp nem csak az erejét, az életkedvét is. De ez még mindig nem volt elég, mert kedvenc zenéjétől is megfosztotta a drága jó asszony, imádta ugyanis a fürjmadár hangját utánzó pitypallattyot, melytől máskor mindig erőre kapott.

A vereség hallatán az asszony szánta-bánta bűnét, megsajnálta szegény férjecskéjét, elkészítette hát a kedvenc csemegéjét... Megsütötte, feltálalta..., de mielőtt ezt tette volna, sajna azt meg is kóstolta. Oly jóra sikeredett e remek étek, mire elébe került volna, sajnos már csak csipegetett.

Tanulsága nincs ezen írásnak, talán csak annyi, ne mutass több erőt másnak, mert amit te kívánsz más is megkívánhat.

***

Azért, hogy ne vesszen minden kárba,

verset írt a szegény pára,

és feltálalta az asztalára.

A játék hevében,

E különös szót nem igazán értem,

sűrgősen utána kell néznem,

Pitypalatty? Aha! Most már értem!

De hogy igazán biztos legyek ebben,

a wikiszótár segítségét kértem.

Derék párom, az én drágaságom,

egyetlen kazánkovácsom,

hatalmas erejét letörni más nem képes,

a fürjmadár sajátos hangjára ébred.

Bármíly különös, de ez a legfőbb vágya,

e hangot míg hallja tombol a drága.

Fürjtojás libanyakban töltve az ő csemegéje,

fürjmadár hangja Kiséji zenéje,

szíve ellágyult, Liliom édes illatától elkábult,

sajnáltam szegényt mily kevéssel beérte,

én meg e közben letörtem, mint a bili füle,

Rájöttem nincs esélyem, se semmi kedvem.

:-)