Nem kis indulattal hoztam a hatósági emberek tudomására minden előzményét annak, hogy miért tartom magam szilárdan a meggyőződésemhez, hogy alaptalanul vádaskodsz. Az előadottak és a körülmények megismerése után felhívták a figyelmemet a rend őrei, hogy a zaklatásaidat nem vagyok köteles eltűrni.

Főleg azok után, hogy tudtad, a sím kártyát a tartozásod fejében önként és magad helyezted el a lányom mobiljába. Pár nap türelmet kértem, amíg azt pótolom és visszakapod. Ezt mondtam. Mégis naponta kaptam a sürgető, és fenyegető telefonokat tőled, kilátásba helyezve a feljelentést is akár... Nagyon erős voltál akkor. Tudnod kell, én azokat a napokat rémálomként éltem meg.

Minden másként történhetett volna, ha lett volna elég türelmed kivárni azt a kevés időt. Ami napokon belül be is következett. Te hol itt, hol ott bukkantál fel. Kerestelek a lehetséges tartózkodási helyeiden, még mindig nem megszabadulva a kiadásoktól, a saját költségemen, telefonon próbáltalak elérni. Az üzenetem egy szigeti tanyán élő családfőhöz ért el, aki átmeneti menedéket nyújtott részedre. Annak adtad át a telefont, magad helyett ő beszélt velem, és őt küldted, ezt a nagy darab roma embert, aki, érdekes módon nem is volt olyan rémisztő, mint amilyen a híre. Vele küldtem el a sim-kártyát.

Summázom.

A lányom mobilja az ellenőrzési körömön kívül volt. Nem tudhattam, nem is érdekelt, hogy milyen telefonokat bonyolított le és kivel. Azt sem, hogy általad a távolból rá töltött kétezer forintot időközben elcsacsogta. Azt is mondhattam volna kvittek vagytok... De az sem volt neked elég. Most már ezt a pénzt is követelted... Itt telt be nálam a pohár. Rájöttem, hogy soha nem fogok tőled megszabadulni, ha mereven ragaszkodom az elveimhez ezért kifizettem a pénzt elismervény ellenében, de hozzá tettem, soha többé nem akarlak látni. Azt hittem ezzel vége lesz.

Sokáig nem hallottunk hírt felőled. Talán hónapok múlva, amikor levelet hozott a postás. Onnan, ahonnan egyszer már szabadultál. Valami olyasmit írtál a levélben, nem haragszol ránk és szeretnéd velünk felvenni a kapcsolatot, amelynek az az egyedüli feltétele, ha aláírjuk a csatolt nyilatkozatot, hogy ehhez hozzájárulunk... Mindketten elolvastuk a levelet, a lányom és én. Nem az én döntésem volt, de az én szándékomat is tükrözte hogy a lányom összetépte a leveledet. Én talán megfontoltam volna, mielőtt ezt teszem. Ő nem mérlegelt. Nagyon haragudott rád.

Hiszed vagy nem, de mérges voltam akkor rá, mert ilyet én nem tettem volna, még akkor sem ha egyszer kimondtam, nem akarlak többé látni, hallani sem rólad. Nem másítottam volna meg a döntésemet, még ha a levél sértetlen is marad, akkor sem írtam volna alá a nyilatkozatot. Ennyire hagyott mély nyomot bennünk, ahogy feldúltad a családunk békéjét. Jöttél valahonnan, szinte a semmiből tűntél elő, letaroltál mindent, mintha a világ érted lett volna..., semmibe vettél szokásokat, felrúgtál szabályokat..., hátat fordítottál mindennek,... elfordultál a segítő kezektől és szembetámadtál.

Sajnálom, hogy idáig jutott a kezdeti jó szándékom és a történtek után ne lepődj meg, hogy nem érdekel miként alakul a továbbiakban a sorsod. Mindezek után legfőképp azt az embert sajnálom, a lányomat, akit sikerült félrevezetned, mert ő a jót kereste benned és talán volt alkalma egy keveset megismerni belőled a jobbik oldaladról, mégis csalódást okoztál neki.

Az óta, hogy elmentél szinte nem múlik el nap, hogy valamilyen érzelmi töltettel ne említené meg azt az időt, amíg velünk voltál, amit viszont én már nagyon szeretnék mindenestől elfelejteni.

***

A fenti történet egy ártatlan kislányról szólhatott volna, aki egyszer volt! Ez már egy nőről szól, aki egyedül nekiment a világnak. Nagyot akart álmodni, de egyszer csak a földön találta magát. Az ő szavával élve: "Jó nagy zakót" kapott!

Hogyan jutott idáig?... Ő adta a címét a versnek:

"Börtön rock"

"Volt egyszer egy életem/ Anyám, Apám, Testvérem, Otthonom/ Volt egyszer egy férjem/ És lett egy gyermekem/ Szép otthonom volt, de tönkrement életem/ Egyedül maradtam/ Rossz úton haladtam/ Mire észbe kaptam már mindenemet eladtam/ Semmim sem maradt/ Se Anyám, se gyermekem, és én tovább éltem bűnös életem/ Apám ezért kitagadott, testvérem pedig elhagyott/ Rossz emberek kerültek utamba/ Mire a rémálmomból felébredtem, börtönbe kerültem/ Most kereshetem elvesztegetett életem."

Vége!