Nem értékelték, pedig fontos mondanivalója volt. Bármit is szeretnénk elérni az életben, a felsőbb hatalmak nem hagyják. A lehető legrosszabbkor törnek ránk, és nincs az a hatalom, ami megvédené törékeny sátrunkat. Legyen az fólia, vagy erődítmény. Felmérni az erőt nem lehet elég korán kezdeni, így igaz. Már óvódás korban sem árt elkezdeni... Elmulasztottam...
Annyit rágta a fülemet, hogy végül beadtam a derekamat. Ám legyen ha már a fejébe vette,...
- De te fogod a gondját viselni - mondtam tettetett haraggal, én csak a termést aratom le.
Fura, egyoldalú tőlem nem szokatlan, de megegyeztünk a társammal.
Nagyon örültem, amikor pár hét múlva, na, végre elkészül a fóliasátorral, mert alig láttam miatta, belőle valamicskét. Igencsak kíváncsivá tett. Mindig arra hivatkozott ugyanis, most ez meg az a dolog meg még amaz van vissza, ezért csak később tud hazajönni. De majd meglátom, és belátom, megérte a várakozás. Nem fogom többet nélkülözni. (Mekkorát tévedett! Szeretett nagyokat mondani...)
Szó se róla, amikor elkészült végre és megláttam a nem is olyan kicsi sátrat - belépve nyugodtan kiegyenesedve mehettem végig hosszában rajta - megjegyezve csak úgy magamnak, a váza lehetett volna erősebb anyagból, de az csak fából van, a fólia mert még új, sértetlen feszült rajta ugyan, elöl és hátul bejárattal, szellőzőkkel ellátva - naná, hogy büszke voltam a művére úgy elsőre. Nem is fukarkodtam a dicsérettel, be is zsebelte mind az összeset, amit tőlem kapott, hiszen valóban sokat dolgozott, míg összehozta ezt a szerinte erős, szerintem meg nem bírja ki a legelső vihart, mert elfújja a szél, remekművet.
Ebben maradtunk, meg abban, ne fessük az ördögöt a falra - kár lenne a belé fektetett energiáért, a magoncokról, melyek időközben részben már a földbe el lettek szórva, hintve, vetve és csak idő kérdése, hogy megmutassák magukat se feledkezzünk meg... Nem beszélve a remélt haszonról, amit a palánták fognak jelenteni, ha majd termőre fordulnak.
Mellénk is állt a szerencse és a magoncok igen csak meghálálták a törődést, szépen fejlődtek, cseperedtek, mert volt abban a sátorban az ég adta világon minden, amit a gazdája, no és én elképzeltünk, megálmodtunk, elvetettünk.
Sokáig élvezhettem a fóliasátor adta előnyöket, mert a társam, amibe csak belekezdett, az nem volt haszontalan, de nem is örökös.
Ez a Kánaán egészen addig tartott, mígnem egy napon hatalmas vihar kerekedett. Akkora erővel jött, hogy a fóliasátrat úgy, ahogy volt, egy szempillantás alatt elfújta a szél!...
Ezek után képzelj el egy műanyag tojástartót, amibe, mert olyan mint egy "mini üvegház", palántákat nevelek...
Hát igen. Nem lehet elég korán kezdeni a kertészkedést..., ha az az ovi, akkor ott.
