Pár évvel ez előtt nagy sikere volt ennek a „Csak egy tűzoltás volt!…” két részes (EROTIKUS) sorozatnak, ezért elhatároztam, hogy megírom a női változatot - „barátom” engedelmével  -.

Azonban, hiába tettem bele anyait-apait, akkor sem jött be többeknek. Nem nyerte el a tetszését az olvasóim közül némelyeknek az általam feltett verzió. Ezen – mondjuk - már meg sem lepődtem,  - utólag. Nem is bántam. Mert más oldalamról ismertek meg...
Viszont eszembe jutott az a szlogen, ami nagyon is igaz lehet:  "A stílus maga az ember..." Lehet, hogy ez a gond?
A kritikát, amit kaptam, nem tettem zsebre. Hiába mondtam, hogy a humor és a vicc kategóriájába szántam, kvázi szórakoztatásnak.  Nem hitték el.  Nekem nem. Miért?  (Mert addig, amíg a „férfié” egy valós történeten alapszik, sokkal hihetőbb, mint fordítva, aki mindezt nem átélve, csak utánozta, elképzelte azt, játszott vele a fantáziája... Hmm. Így járt. – Ez az én véleményem.)

Íme, eredeti sokak által olvasottban és saját stílusában, tőle: (Megjegyzem, minden emberben van érték, csak ki kell tudni hozni belőle… Nekem egykor sikerült.)

„Egyik pillanatról a másikra kezdett vetkőzni, na ekkor megint kimentem a konyhába inni valamit...”

„….Kérte csináljak valami zenét. Na, mondom mi lesz, ha elkezd itt táncolni? Holnap javíthatom a parkettát? Közölte velem, hogy nagyon szereti a Modern Talkingot. Eleget is téve kérésének, és ahogy a zene megszólalt???.... Mintha egy lánctalpas Katterpillart engedtem volna be a szobába. Már kezdtem félteni a bútoraim, na és magam, mert ahogy táncoltunk a mellei közé szorította a fejem. Szinte csak úgy kapkodtam a levegő után. És ahogy átöleltem azt hittem, hogy világ körüli útra megyek. Pár perces tánc után, mintha leeresztett volna, és le akart ülni a hintaszékembe. Na, akkor elsötétült előttem minden, mert a szemem elé tettem a kezem, de szerencsémre nem sikeredett beleülnie. Ugyanis nem fért bele. Na, akkor fellélegeztem. Kérdeztem is tőle: - Kati ha fáradt vagy hozzak egy sámlit? - Jó. Hozzad - felelte. Ahogy ráült látom ám, hogy a segge két oldala a padlót majdhogynem eléri. Na megyek, és kikamillázom a szemem, mert ilyet még nem láttam. A fara akkora volt, akár a Winetou lovának. Egyik pillanatról a másikra kezdett vetkőzni, na, ekkor megint kimentem a konyhába inni valamit. Mikor visszaértem már mezítelen volt,és nem láttam a fotelom.... , hol van? kerestem. Akkor látom, hogy rajta van a bugyija, szinte betakarta azt. Ahogy láttam még akkor a melltartója rajta volt, de nem sokáig. Amint levetette, és lerakta, hát...akár két sátorlap. Mondottam is neki, ha téged szíven akarna lőni valaki, akkor a térded találná el, ha a melledre célozna. Ő csak kéjesen vigyorgott, amiből én már valamit sejtettem. Jaj mi lesz itt, ha ez a némber meg akarja dugatni velem magát? Mi tagadás, régen voltam már nővel. Nem szégyen az csak kissé kellemetlen, volt nekem. Nos, Stefán mondottam is magamban most ugrasz bele a nagybőgőbe?..
Hát miért is ne?! Egyszer élek, vagy mi..? Na ezek után Kati elkezdett megpucolni a ruháimtól, akár a csirkét a tollaitól, és tévedésből ezt igen intenzíven tette. Közben mondogatta, hogy kiköt valami kínzó cölöphöz. Bugyután néztem ki a buksimból, mit is akar ez? Szinte letépte a boxeralsót rólam, és nyitott szájjal rávetődött a farkamra. Már már olyan gondolataim támadtak, mintha egy automata fejőgépet kapcsoltak volna rám, ami 20 liternél kapcsol ki. Jaj!! Mi lesz most veled Stefán???....... Szinte szenvedtem. Ezek után jött a fekete leves. Mint egy zsákot a hóna alá kapott, és ledobott az ágyra. Akkor a hideg rázott megint csak. Ez a nő meg fog engem erőszakolni?...Nem úgy történt, hanem magára fordított. Kb. úgy nézhettünk ki, mint a nagy kiflin a köménymag. Akkor, akarva akaratlanul is elkezdődött az aktus, és olyan érzésem volt, mintha a vízágyon akarnék fekvőtámaszt csinálni. Neki gondolom, hogy jó volt, mert elégedetten konstatálta. Közben kint elkezdett esni az eső, és kiálltam, hogy kijózanodjam. Ezek után áttessékeltem a másik szobába, és én letusoltam a fürdőszobában is, és lefeküdtem. Reggel nem kis meglepetésemre elővett egy teljesen új gyújtáselosztót a kocsijából amit felszereltem, beindította az Opelt, és elment.”

Következtetés:

Hát én mindig erről beszéltem! Aki betévedt az ő utcájába, tudta hová menjen megoldani a gondját. Ez egy szakmát tévesztett ember. Tűzoltónak kellett volna mennie!
Sok ismerőse van, sok gonddal. Neki mindegy, hogy milyen a testtömeg indexe a nőnek, csak megkönnyebbüljön. Legalább kipróbálta az ágya teherbíró képességét.
Egyesek haragszanak, ha túlsúlyosságukat hozzák rivalda fénybe, mások éppen azért, mert keszeg seggükön nem sokat lehet markolni, a végeredményt tekintve minden mindegy. A lényeg számára úgyis az, hogy milyen a leányzó fekvése!