Érdekes... Talán nem hiszitek el, de ez adja a lökést minden irodalmi alkotáshoz. Mire vagy képes? Vagy nem... Ha meg sem próbálod? Hát én nemegyszer megpróbáltam és bevált. Közben mindig van miről gondolkodni.

Én mindig ezt a módszert alkalmaztam kertészkedéseim során a nélkül, hogy tudtam volna a tudományos magyarázatát... Ma olvastam egy alkotótárstól. Ez nem is rossz!

Valahol egyszer nyilván hallottam, vagy láttam..., talán az öregeim is így tették, mert rájöttek. Ezt így kell!
Ezt már régóta így művelem magam is zöldbabnál, paprika, paradicsomnál, bokorbabnál. Salátát ritkán vetek, csak elszórom... Vagy kikel, vagy nem...
Nálam nincs nagyüzem. Hosszú sorok nincsenek, hiszen a terület sem nagy. Vagyis akkor kicsi. A veteményesek elválasztására meg haszontalan sétányokat alakítottam ki, ne fáradjak már el túlságosan...

Nálam nem alkalmazhatóak a 6 m hosszú sorok - mint mondják. Jó, ha a négy az a 6.
De előnyös, hogy miért? Azon még nem gondolkodtam el. De mégis. Ha benne vagyok, jó érzés a végére elérni.

Most viszont utána néztem a dolgoknak. Mindenhez van használható "irodalom". Csak legyen, aki megvalósítja, véghez viszi.
Már majdnem mindent tudok, csak a kedv hiányzik... Arra van valami használható ötletetek? Hogyan tudnám a kedvemet megnövelni?
Hanyatlok.
Azt hiszem már nincs időm "szakmát" változtatni.
A megosztottság, amit művelek - rájöttem - nem előnyös. Nem hagy elég időt nekem.

Mit tegyek, hogy nagy legyek? Legalábbis elégedett...

A borsóm bejött, nem vitás, pedig nem fektettem rá nagy hangsúlyt. Egyszer vetettem el és úgy maradt... Az idő nekem dolgozott. Mindössze 9 sorból (rövid) 8 kiló borsó. Nem semmi. Kiperkázva kb. a fele. Mindezt a természetre bízva... A Zsuzsi itt sem tagadta meg magát. (Vajon mi lehet a szomszédasszonyommal? Régen hallottam felőle.) Hmm.

Már tudom. Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek... Nincs ebben semmi ördöngösség. Életmód változtatásra van szükségem! Ugye!? Vagy na ugye!