Ismerem ezt az érzést, a korán kelést, a későn fekvést. Meg lehet szokni, főleg, ha van értelme. Márpedig annak, akinek van, az úgy gondolkodik, ahogyan te... és azzal is csak nyerhetsz, mert egészségesen táplálkozol, és élsz... (Méghogy vegetariánus? Kiderült, hogy mindez kamu, hintés, hazugság. Főleg, mert egészséges ez a fajta táplálkozás... legalábbis nem bizonyított az ellenkezője. De nincs is rá szükséged...)

Nekem már késő, de belekóstoltam ebbe az életformába. Nem városiasan, falusiasan élni, gondolkodni, cselekedni. Tetszett. Sokáig tartottam is magam hozzá. A megváltozott körülmények nem tették ezt lehetővé, mint városlakó, de jó visszaemlékezni rá!

Én sem hittem volna pár évvel ezelőtt, - aki mindig terveztem, és minden energiámat, időmet, fáradtságomat nem sajnáltam.

Belefektettem.

Pontosan azért, hogy legyen értelme az életemnek... - hogy egyszer másként gondolhattam... Ezt soha nem sajnáltam.

Annyi mindent teszünk rosszul, másként, pont ez lenne a kivétel? Hogy "ki korán kel, aranyat lel?"

Szívesebben ébrednék hajnalban kakas kukorékolására! Kutya ugatására..., macska nyávogására, galamb turbékolására. Hidd el, volt benne részem!

Kipróbálnám nemegyszer.

Még talán most is, ha éreznék magamban elég erőt, de így... csak vegetálok és ami erőm még van, szép lassan elfogy, elhagy.

Pontosan is azért, mert.

Hiányzik valami? Mit gondolsz, vajon mi?...

Ez a fajta élet!

"Még az a lökött szövege is hiányzik.

Ma már talán elviselném,...

mert megértem rá, felnőttem - talán - hozzá.

Rég volt, amikor jártatta a száját,...

azt mondtam akkor elég!

De újra vele kezdeném, ha tehetném...

E nélkül, de ezzel együtt, akkor is élni kell!

Megtanulni újra kezdeni,

nélküle nem is biztos, hogy menni fog,

de ha nem marad más választásod,

akkor muszáj újra megpróbálnod,

megismerned nélküle a valóságot..."