Már megint...
Semmi sem változott.
Sürgősen tennem kell valamit!
Ez így nem mehet tovább!
Nem itt!
Jobbnál jobb írásokat tesztek fel, olvasok szüntelen,
miközben számolom a napokat,
bennem reked a... "Mit kezdjek magammal" - gondolat.
Nem azért, mert nem lenne rá időm leírni,
mit szeretnék mondani, elhalnak a szavak,
miközben téged és Téged olvasgattalak.
Mi mindent szerettem volna én is "elmondani",
nem tudnak mégsem belőlem a szavak kitörni, nem tudlak követni.
Csak egy a baj, mire végre összeszedném magam,
megint elmúlik egy nyár, és a befőzés ideje is lassan lejár,
azt veszem észre, semmit sem haladtam már megint előre.
Túl a nyári forróságon - megint - sajnálom,
mennyi, de mennyi izgalmat kihagytam...
Hosszú idő óta, már megint, miattad!
|
|