Erről a hezitálásról senki más, csak egyedül ő tudhat... Fogalma sincs arról, mi előtt áll... nincs két egyforma helyzet... Azt tudta, várni fogja... és hogyan tovább?... Egyenesen a karjaiba? És ha mégsem jön be első látásra, akkor is állja a szavát?... Elmegy hozzá, és...

Ezek a kérdések nagyon is jelen voltak benne. Mégis csak egy idegen. Bár igen meggyőző és kifejező tudott lenni a cseteléseik alkalmával, mit is szeretne és mit nem valójában. Az a mit nem... inkább foglalkoztatta, mint az, ami lehet ebből.

Tisztában volt vele. Nem akar társkapcsolatot, arról már rég lemondott. Nem alkalmas erre a saját és a másik élete sem... Mindketten a szabadságot részesítik előnyben. Bőven volt ideje átgondolni, mit nyerne, vagy veszítene, ha többet szeretne, mint a lehetőségei engedik.

Azt a hibát még egyszer nem akarta elkövetni, hogy elképzeli milyen lenne még egyszer egy férfivel együtt élni... Volt benne része nem egyszer, és bármennyire nehéz is az egyedüllét, még mindig erősebben volt jelen az életében a szabadság vágya, mint megosztani valakivel a mindennapjait. Ahhoz több kell, sokkal több.

Visszazökkentette magát ismét a jelenbe... Tudnia kell, hogy ez a találkozás nem fog másról szólni, mint a testi kapcsolatról... Minek úgy előre szaladni?... Lesz-e folytatása? Akarja-e egyáltalán?... hiszen még nem is ismeri... Mit számít ez?... Egy csomó kérdés... De ez a szerep nem igazán volt ínyére, hogy csak úgy... minden előzmény nélkül, pusztán akaratból, felejtés miatt,... ő tudja, miért?... idegen kezek érintsék, a nélkül, hogy az a férfi tudná, nemrég még máshoz tartozott... Vagy csak ő hitte ezt.

Bármennyire is tudta, szüksége van a testi kapcsolatra, az nem így, nem ilyen egyszerűen szokott bekövetkezni... Miért ennyire bonyolult ez? - gondolta.

Minden egyes nappal közelebb jutottak egymáshoz, így távolról, amire a cset.. lehetőséget adott, mindent kipróbáltak elméletben..., valami mégis becsúszott a számításaiba, olyan félre értelmezhető mondatok is, ami kétségeket ébresztett benne...

Ez a férfi, akinek a fizimiskáján, a csetlő-botló pötyögésein keresztül bepillantást nyerhetett a képességeibe, tudományába,... elméletben semmi kifogása nem lehetett ellene. Vajon mire lesz képes, ha arra kerül a sor?... Majd kiderül. - nyugtatgatta magát... Mennyivel egyszerűbb dolga volt a régi barátjával, aki nem hagyta ennyit hezitálni? - töprengett.

De attól a gondolattól, ami még visszatartotta volna, mint már annyiszor igyekezett megszabadulni. Mégsem lesz ez olyan egyszerű? - gondolta... Értelmetlen ezen gyötrődnie tovább... hiszen kereken megmondta...

"Nagyon is jól érzem magam a hölgyek társaságában, és hagyj engem békén!... - Most pedig megyek, mert várnak...". - Hoppá!!!

Hát mit mondhatott volna ezek után?... Elég meggyőző volt, hogy végleg eloszlassa a kétségeit. Ennek a kapcsolatnak vége - gondolta akkor.

"Én is megyek - felelte... - Engem is várnak!" ... De ugyanabban a pillanatban már azt is tudta mit fog tenni... előtte még,... utána már...?