... és ami alatta van. Amiről nem beszélünk, vagy ha mégis, az nem kívánatos, az elvetendő, az mindig tartogat valamit számunkra, amit nem szeretünk, ha a felszínre kerül, ha nem elégszünk meg a gondolattal, ha nem tudunk megbirkózni vele és kimondjuk...

Elegem van!

Valamit nem értek, pedig tudom, hogy az élet mindig tartogat némi meglepetést számunkra. Előnyünkre, hátrányunkra, de előbb vagy utóbb minden kiderül. Hallgathatok. Lehetek én nagylelkű, többnyire az is vagyok - vagyunk egy páran így - feltéve, ha meg tudjuk ezt tenni. Mert nemes és szép cselekedet a nagylelkűség!

Egy férfi és egy nő kapcsolata, ha tovább terjed, egyesül, annak többet kellene jelenteni a kölcsönösen egymásnak nyújtott gyönyörnél. Első helyen kellene lennie a bizalomnak, amely oly csodálatos, hogy van valaki, akibe belé helyeztem és viszonozza azt. Mámorító tudat, hogy a társam akkor is velem van, ott lesz mellettem, ha felébredek. Hiszen tőle, általa, együtt lettünk azzá, akik vagyunk.

Amikor rájövünk, hogy a bizalom és a nagylelkűség nem édes testvérek. Miért? Mert ez mindig fordítva szokott történni. Először elveszíti az illető a bizalmamat, amit belé helyeztem egykor. És már önmagában ettől nem tudok nagylelkű lenni. Pedig annak gyakorlása nem ördögtől való. Meg kellett előznie sok mindennek, hogy én ma már nem tudom azt csak úgy egyszerűen kimondani senkinek, bárkinek, valakinek, barátnak, rokonnak, hozzám tartozónak, hogy felejtsük el.

Ez nem így működik.

Bajban vagy? Én ezt régóta látom és nem bírom elnézni, hogy szenvedsz. A tudattól, hogy egy számodra fontos, húsba vágó dolgot nem tudsz magad megvalósítani, mert a körülményeid olyanná váltak, ami ezt nem teszi lehetővé. Ekkor lépek be én a képbe, hogy ezt ne érezd megoldhatatlannak.
Mindenre van megoldás. Nem kell kérned, magamtól is tudom, ha nekem lehetőségem van rá, hogy segítsek, mert szükséged van rá, bajban vagy.

Ez az a pillanat, amikor segíteni tudsz a bajbajutotton és egyben nagylelkűségedet is gyakorolod, mert tudod, hogy ezzel magadat fosztod meg valamitől, aminek millió helye lenne, de most ez a fontosabb. Ez nem más, mint egy megelőlegezett bizalom. Ezzel visszaélni bűn. Te is tudod, soha nem tetted, mert tudod, ha ezzel visszaélsz, egy életre elkönyvelted magad.

Életedben nem először állítottak falhoz. Utólag már mondhatod ezt, mert csalódtál emberekben, barátban, rokonban, hozzád tartozóban. Mégis megteszed, mert a pillanatnak nagy ereje tud lenni. Akkor úgy érzed, ezt kell tenned. Voltál már hasonló helyzetben, ezért tudod mit jelent kiszolgáltatottjává lenni az életnek.

Miért írom le mindezt? Nem én találtam ki, de egy vagyok a sok közül, aki lépre ment, akit megcsalt a valakibe helyezett bizalma, az érzései... A visszaszerzéséért mindent megtesz. Lehet, hogy ettől az utolsóvá válik, de nem hagyja, hogy ez a valakibe helyezett bizalom elvesszen. Már nem egy nagylelkű, már csak egy gyarló ember.

"S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani. Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal, feltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették, "szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illették. S bármiféle baráti vagy szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad, minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja" - Márai Sándor

Hogy mennyire gyűlölöm ezt a világot, mi számomra nem sok jót adott!