Egy csokor virág

"Mama!"... Emlékszem azokra a régi szép időkre,
Égből jött e az a szikra", vagy ez az asszonyok sorsa?
Tudtad e, hogy mi van a kulisszák mögött?... vagy
Te, és mások szemével nézve mindez mást jelent?
Kiáltottad e úgy, mint én, hogy ne menj el még! Maradj!
Mennél tovább, annál jobb!... Kiért, és miért?.. Segítség!

"Mama!"... Ugye nem késő már!.. Bár tüzem lassan kialszik..
Mondd!.. Mi számít, ha már semmi sem segít?..
Minek annyit töprengeni? - kérdeznéd,..
Mondanád:.. Nézd az élet szebbik oldalát!..
Mert fagyos ez a világ!.. Rideg.. Lélektelen!

"Mama!"... Egy csokor virágot "szedtem" csak Neked!
Sajnálom, ha nem túl vidámra,.. keserűre, szomorúra sikeredett.
Pedig én mindig tudtam, valami vidámat kéne írni!...
Csak egy vallomást az éjben.. Nosztalgiát Neked s nekem..
Mit tehettem, ha egyszer kísértett a múlt!.. Percemberek..
Fúriák keserítették életem?

"Mama!"... Ez sem az én napom! Tudom, hiába mondanám:
Jövőre újra itt!.. Lassan nekem is leáldoz már a napom,
közeledik a végállomásom!.. Ne csodálkozz rajtam,
ha olyat írok, hogy tűnjön el a múlt!.. ha meditálok,
és olyat teszek, amihez nem értek, ha kínomban már
"kín" verseket fabrikálok.