Hogy kiben, milyen hatást tud kiváltani egy film, egy könyv, egy videó, ezt próbálom saját érzéseimen keresztül érzékeltetni..., legalábbis bennem ezt hozta le.

Lenyűgöző a háttér. Az itt-ott hó lepte óriási hegyorom lábánál kimagasló hatalmas sziklák, a felhős kék ég, a hömpölygő vízfolyam. Mindez együtt, ami a szemed elé tárul fantasztikus látvány.

Hirtelen egy hatalmas sziklatömb mögül feltűnik a ragadozó. Egy puma. Messzire hatol a tekintete, ahogy végig pásztázza a látóterét. A távolban egy vidáman hancúrozó állatot, nekem medvebocs, neki zsákmány, fedez fel.

A kamera közelít a puma fejére. Abban a pillanatban, ahogy észleli a mit sem sejtő állatot, már el is dönti, megszerzi magának. Még csak szemrevételezi, de már a tudatában ott van a könnyű zsákmány reménye, hogy szinte kicsordul a nyála. Ragadozó pofáját végignyalja, miközben le nem veszi tekintetét a hancúrozó medvebocsról.

Egy szökkenés, kettő, három... mindössze, ahogyan óvatosan, puhán ugrándozik a sziklás partoldalon, végig a vízfolyam peremén haladva.

Az addig vidáman hancúrozó kis állat  felfigyel a szokatlan zajra. Megérzi a veszélyt és eszeveszett futásnak ered. Megkezdődik a menekülés, az üldözése.

A hanghatás fenomenális, ahogy a kis medvebocs menekül észt veszejtő iramban és felerősödik a rohanása következtében félelemmel vegyes lihegése, sikolyai. Nyomában meg a puma, puha, hatalmas iramú szökkenéseivel a sziklákon kitartóan követi a kis állatot, aki egy, a mélyben hömpölygő víz fölött a partot és a hatalmas sziklatömböt összekötő, kidőlt fatörzsön keresztül a mélység fölött próbál üldözője elől kitérni, de nincs tovább.

Már majdnem utoléri a ragadozó, miközben ő szembefordul az üldözőjével és hátrálva megkísérli elérni a túloldalt. A fa azonban nem ér el odáig. Az elvékonyodott fatörzs, korhadt része nem bírja el a kis medvebocs súlyát, és még mielőtt a ragadozó elérné, leszakad alatta és a bocs belepottyan a hömpölygő áradatba. A törött fahasáb meg utána. Kétségbeesve próbál megkapaszkodni az egyetlen lehetséges eszközbe, ami fenntartja a víz felszínén, de egyre sodorja, és szinte levegőt alig kapva, prüszkölve, minden erejét összeszedve igyekszik fenntartani magát.

A puma okos cserkész, tudja, érzi, hogy az áldozatnak, melyet kiszemelt és nem tágít az üldözésétől, egyre jobban fogy az ereje. Könnyen meg tudja oldani, hogy még csak a vízbe se kell megmártóznia, hogy utána vesse magát. Követi egészen addig, a parton, a sziklák között könnyedén ugrándozva, amíg a folyam feléje nem úsztatja a kétségbeesetten kapálózó kis bocsot.

A puma kitartóan kivár. A hömpölygő víz felé úsztatja az áldozatát és már szemtől szembe olyan közel kerülnek egymáshoz,... a lélegzetemet is visszafogom ekkor..., hogy csak egy csapás és a bocsnak annyi, mégis az utolsó erejét összeszedve úszik szinte szembe az árral, de az sajnos kiviszi a partra. Mire végre kievickél és azt reméli megmenekült, már ott is terem az üldözője.

A kamera a puma vicsorgó pofáját hozza teljes közelségbe, ahogy a végső csapást készül az áldozatára mérni. Karmaival megsebzi a kis állatot. A medvebocs utolsó erejét összeszedve elordítja magát. Úgy ordít, mint a sakál, hogy a bőröm egyszerre borsózni kezd, nem is ordít, szinte vonyít, a hangja kétségbeejtő akusztikára vált, olyan hatalmas hangerő szabadul fel a torkából, látszólag, amitől feláll a szőröm. Lélegzetemet visszafojtva figyelem a jelenetet. A puma végső támadásra készül, a medvebocs halálfélelmében kétségbeesett ordítása egyszerre olyan üvöltésbe megy át, ami hátborzongató.

Nem látni, nem tudni mi zajlik a háttérben, de egyszerre a puma megtorpan. Valahová máshová néz már kitágult szemekkel, amit én még ugyan nem látok, de ő már tudja, nem az áldozatára, a mögé. A következő pillanatban olyan hatalmas ordítás hallatszik, most már a háttérből, hogy a kamera végre ráirányul honnan is ered. Az anyamedve tűnik fel a kis bocs háta mögött. A hatalmas erejű állat és a kölyök medve egyszerre üvölt és a puma végül feladja. Most ő menekül.

A jelenet, ami a szemem elé tárul fantasztikus. A bocs odairamodik az anyához. Most látni a hatalmas különbséget anya és kölyke méreteit illetően. A bocs érzi, megmenekült. A boldogság pillanatai ezek, melyek önmagukért szólnak. A kétségbeesett, de már megkönnyebbült kis állat, ahogy odabújik az anyamedvéhez, aki a vérző sebeit nyalogatva, tisztogatva, elhárította a veszélyt, és már mint csak anya tölti be szerepét, fantasztikus hatással van rám... Ebben a pillanatban már potyognak a könnyeim. És átélem ezt a felemelő érzést, amit a jelenet produkál, az anya és bocsa találkozása... Sokáig a hatását érzem ennek a jelenetnek, mire végre meg tudok nyugodni.

Ez a videó nyerte el az év legjobb videója címet. Szerintem nem véletlen.

Figyelmetekbe ajánlom!

( - The Bear - Film by Jean-Jacques Annaud )

http://www.flixxy.com/bear-animal-nature-film.htm