Hogy lehet ebből jól kijönni? Ismeretlenül valahová beállítani? Csak úgy odamenni hozzá? Azt sem tudja ki fia borja vagy, honnan jöttél? Vagy azonnal le fogja vágni, meg sem kell szólalnod, csak rád kell néznie...

Mindig is tudtad, hogy a romantikát nem nektek találták ki. Olyankor fogtok egyszer szembetalálkozni az utcán, vagy egy kávézóban, amikor egyikőtöknek sem hiányzik még a háta közepére sem. Egyszerűen mert érzéketek van ahhoz, hogyan kerüljétek el egymást.

Vegyük például ezt a komolytalan bemutatkozó randevút, amire meghívást kaptál. Nem más találta ki ezt, mint az írói kávéház egy pihent agyú alkotótársa, akinek a figyelmét sehogy sem kerülhette el, már csak a nagy érdeklődésre tekintettel sem, egy írótársunk hosszú idő óta elfektetett irodalmi remekműve, amely nem kapott méltó publicitást.

Ugye, ilyenkor azt hiszik a nőneműről, hogy a bátorság egy vele született adottsággal párosul. De ez mesebeszéd. Ugyanolyan gyáva nyuszi, mint a hímnemű, amíg nem próbálták meg kiugrasztani a borokból. Hogy lehet ebből jól kijönni? Ismeretlenül valahová beállítani?... Csak úgy odamenni hozzá? Azt sem fogja tudni ki fia, borja vagy, honnan jöttél? Vagy szinte azonnal le fogja vágni, mert ha te őt nem is, de ő már ismer, mint a rosszpénzt. Itt nem a megjelenésről van szó, az pusztán csak kellék, a kisebbik része a dolognak, hiszen így is úgy is rá fogsz ismerni az íróra, ha másról nem, hát a felemás zoknijáról, a fehér ingéről és a sötét nadrágjáról... a BKV jegyből összehajtogatott kis csónakjáról, melyet a Duna vízén úsztatgat... már ha ezt az áradás meg nem akadályozza... Amennyire ismerni lehet őt, még azt is hagyná elúszni, csak hogy ne lássák, neki lelke is van...

... de még csak nem is arról van szó..., vajon te mit húznál fel egy ilyen komolytalan randevú alkalmából, hiszen nem róla, hanem rólad szól az egész, hogy már igen régóta felkeltette az érdeklődésedet vajon milyen lehet az élő, eleven Portás? Számára oly mindegy lenne, ha te puccéran jelennél is meg, így is, úgy is keresztül nézne rajtad, ha hard izé, ha nem az. Nem kellene más kellék, mindössze egy felemás álarc, mely ápol s örökre eltakar... Ennél szolidabb öltözékre nem is lenne szükséged..., mert ha másról nem, hát erről rád ismerne.

Aztán, ha már megismerkedtetek egymással, ami nagyjából úgy zajlana, hogy te igyekeznél intelligensnek mutatkozni, nagyokat hallgatni, elrévedni a semmibe, de ha mégis rád jönne a beszélhetnék, jól felfogott érdekedben kerülnéd még a szavakat is. Helyettük megtenné inkább, ha olvasottnak szeretnél tűnni a szemében, az éppen aktuális könyvével a kezedben. Abból már tudni fogja, hogy rendszeresen olvasod. Ez bár komolytalan kissé, de olyan romantikus! Ha mégis meg kellene szólalnod, mert valljuk be, nehezen tudod megállni, elég, ha annyit mondasz, vélemény csak kétféle van, az övé, meg a téves. Pillanatok alatt szeretni fog, meglásd, ha nem, akkor még nem elég fejlett az emberismerete... de mindegy is, te csak kérd el a mobilszámát és ne mulaszd el rácsörögni, hátha kamu az egész. Fő a bizalom, ami nem azonnal szokott kialakulni és add meg a sajátodat. Fontos a kölcsönösség. A következő könyvbemutatóig garantált lesz vele a kapcsolatod. Tovább már nem is igényelnéd, mert az bizony költséges mulatság lenne. Ha nem igazán vágná le a témát és jobban megkedvelne, mint szeretnéd, elég egy-két rasszista megjegyzés, politikai hovatartozásod felemlegetése, mások érdemtelen felmagasztalása, máris eljutnátok vissza a kezdetekig, amikor még olyan romantikus hard el hard volt az egész. Jobb mint egy komolytalan randevú.

Ha mégsem akarnád valamiért, hogy bejöjjön ez a vadetetős szöveg, játszásiból még adhatsz egy esélyt számára. Tegyük fel, hogy a rengeteg sétától beesteledik. Kicsit megpihentek. Ekkor keress-kutass az emlékezetedben és egyszerűen meséld el neki az egész életedet. Komolyan mondom nem fog többet kérdezni, hozzád sem szólni, azt is csak igen halkan, mert eddigre ez az egész már annyira, de annyira komolytalan, hogy hard a csudába!

*

(Az írást közkedvelt írónk, Nem Tom "Romantikus hard pornó" c. írása ihlette, szóhasználata eredeti, attól igyekeztem nem eltérni, más szövegkörnyezetbe helyezve viszont egyes részeit az eredetisége miatt idézetként, de nem idézőjelbe téve, változatlan hagytam.)