:
Nem vagy már te sem gyerek, már nem hiszed, rég tudod, hogy a Mikulás én vagyok, az apád helyett...
Olyan vagy mégis, mint egy nagy gyerek, és ha már játék, mert én is néha-néha gyereknek érzem már magamat, hát a játékba belemegyek...
Azt hiszed, ha a Mikulás előveszi zsákját, belenyúl a mélyébe, és keze csak a levegőt tapogatja, az a zsák már teljesen üres? Annak nincs semmi foganatja?... Ugye Te sem hiszed el, hogy így van ez?...
Mi mindig találunk benne valamit!...
Nem egy feneketlen zsák az, hanem a minden, ami fontos benne van:
A szeretet, a törődés... Keresned sem kell, nap mint nap veled, érted, s benned van! Maradandó, még ha nem is kézzel fogható, nem egy kellék, amit adhatsz, ami ma még van, holnap eldobható. Több annál...
Most, hogy már világos lett számodra is, mit tartogat az a zsák,
hová menj és mikor, a piros kabátkádban,
mert igenis a te zsákodban mindig van valami ajándékozni való!
Indulj el!... Ne tétovázz!
(156 szó a szövegben) (223 olvasás)
